Nyugdíjasok Egyesülete

ahol az évek életre kelnek

Radnóti Adél Léda

Szépen magyarul egy életen át Radnóti Adél nyugdíjas körökben országosan is ismert nyugdíjas vezető, aki évek óta országos rendezvényeken is a figyelem középpontjában van. Megjelenésében mindig megnyerő, és a megszólalásaiban érezhető a magyar nyelv iránti szeretete, ezért sokak számára szimpatikus, és ismeretlenül is magára vonzza az emberi tekinteteket. Adél – akit a környezetében csak Lédaként ismernek – életéről a következőket mondta el:

Általános iskoláimat Pécsváradon végeztem el. A tanáraim hamar felfedezték azt, hogy a tanulmányaim mellett nagyon szerettem megmutatni magam az iskolai ünnepségeken, ifjúsági rendezvényeken. Szavaltam, énekeltem, ha lehetett, konferáltam, színjátszó körökben vállaltam szerepet, de nem volt tőlem távol a sport sem, elsődlegesen az egyéni torna és a kézilabda.

A középiskoláimat, Pécsett a Leőwey Klára Gimnázium humán tagozatán végeztem el. A közösségi élet itt is szerves része volt a tanulóéveimnek. Elsősorban az énekkar volt, amit szívesen vállaltam fel, ebben nagyon sokszor kaptam lehetőséget szóló éneklésére is. Másrészt az iskola együttesében kézilabdásként sokat sportoltam.

A két elfoglaltság mellett megmaradt hobbimnak a versmondás, az irodalom és a költészet szeretete. Az érettségit követően az édesapám nyugdíjazása miatt nem volt lehetőségem továbbtanulni, de kellett keresni egy olyan szakmai felkészültséget, ami a munkavállalásomat megkönnyítheti. Megtanultam a gyorsírást és a szabályos tízujjas vakírást, sőt már a tanulási időszak alatt több országos versenyt is megnyertem. A gyors- és gépírás szakot levelező tagozaton 1969-ben végeztem el. 1969 és 1971 között tanárként dolgoztam Pécsen a Gépíró és Gyorsíró Iskolában. Ezt követően 1971 és 1977 között a szekszárdi iskola igazgatójaként végeztem pedagógusi feladatokat.

A gyors- és gépíráshoz szorosan kapcsolódott a helyesírás, ezért a magyar nyelv és irodalom kiegészítő szakot a Janus Pannonius Tudományegyetemen fejeztem be.

Egy családi tragédia vitt vissza Pécsre. Férjem és két hónapos kisfiam autóbalesetben az életüket vesztették, ezért már semmi nem kötött Tolna megyéhez. 1977 és 2008 között a Kodály Zoltán Gimnáziumban tanítottam. Közben egy nagy gyerekkori álmom valósult meg akkor, amikor 1984-ben diplomát sikerült szereznem ének–zene szakon. Mellékállásban kiegészítő tevékenységként tanfolyamokon gépírást tanítottam. Emellett több csapatot is felkészítettem országos versenyekre. 1988-ban a magyar bajnokcsapat világbajnoki felkészítésében is részt vettem, amiért belügyminiszteri dicséretben részesültem.

Aktív életem során nagyon szerettem a munkámban a változatosságot. A váltásokat mindig kihívásként éltem meg, ami adott egy kényszert a továbbtanulásra, más pályák, szakmák megismerésére, s ez úgy éreztem, sokoldalúvá tett. Vallom Leonard Bernstein ismert mottóját: „Egyik munkáról a másikra váltani – ez az én igazi pihenésem.” Az anyanyelvápolással 2000-ben kezdtem el foglalkozni, ezért a tevékenységemért kaptam 2013-ban a számomra legnagyobb elismerést, a Péchy Blanka-díjat. A gimnáziumi éveim alatt egy nyelvőrző szakkört indítottam el, ahol a tanulókat készítettem fel versmondó és szép kiejtési versenyekre. Ezért a szakköri munkáért a Kazinczy-díj Alapítványtól 2005-ben a tanítványaimmal együtt Kazinczy-jutalomban részesültünk.

2007-ben mentem nyugdíjba, és azonnal bekapcsolódtam a közösségi életbe, a kulturális élet szervezőjeként, vezetőjeként egy civil szervezetben vállaltam feladatokat. Mellette egy havi hírlevél kiadványt szerkesztek és javítok. Műsorokat, találkozókat szervezek és vezetek, amikor kell, konferálok. Mindig kötelességemnek éreztem, hogy a helyesírásra, a nyelvhelyesség használatára figyeljek, tanítsam a gyerekeket és a felnőtteket a szép magyar beszédre.

Legutóbb egy regionális műveltségi vetélkedő – Baranya, Somogy, Tolna – közel 300 kérdésből álló feladatsorát állítottam össze. Ez az idős korosztály szellemi frissességét segíti szinten tartani. Aktív pihenésképpen szinte minden évadban énekeltem a Pécsi Nemzeti Színház kórusában. Énekeltem a Nyugdíjas Pedagógusok Barátság Kórusában, melyet 2017-ben vezettem is, hogy meg ne szűnjön 20 év után a vezető lemondása miatt. Abban az évben kaptunk arany fokozatú elismerést a regionális kulturális találkozón.

A Baranya Bokréta Népdalkört jelenleg is vezetem. Közben a Nyugdíjasok Népfőiskoláján zenei előadásokat tartottam (Irodalom a zenében, valamint Operán innen, operán túl címmel). Az egyetem által szervezett Szenior Akadémián is megtartottam az Irodalom a zenében előadásomat.

Aktív pihenésem a jógatorna, aztán természetesen ott van a négy unokám a két fiamtól. A legnagyobb, Martos Hanga már a Színművészeti Egyetem hallgatója, Martos Kende drámatagozatos a Művészeti Szakgimnáziumban, Martos Csenger hetedikes a Waldorf-iskolában, a kis Tóth Trisztán pedig még csak óvódás, 3 és fél éves, de ő is ígéretes tehetségnek mutatkozik.

Van gyakorlatom a dalok tanításában, versmondásban, mesélésben, játékok és a kirándulások szervezésében. A nyugdíjazásomat követően beválasztottak a Pécsi Nyugdíjas-egyesület vezetőségébe, ahol azóta is mint a kulturális terület vezetője dolgozom.

Minden esetben csatlakoztunk az országos felmenő rendszerű találkozókhoz, bemutatókhoz, és évek óta sikerrel szerepelünk az országos dalköri fesztiválokon. Nagyon sok arany- és ezüstminősítést szereztünk már, ami jól mutatja a dalköri munkánk színvonalát.

Az országos szövetség munkájába is alkalmanként besegítek. Ilyen volt a csillebérci dalköri fesztivál, ahol három éve én állítom össze és konferálom az egész napos rendezvény műsorát.

A Generációnkban is többször volt hír a pécsi nyugdíjasokról, pl. az öt éve vezetett helyi és országos műveltségi vetélkedő, vagy, ahogy most hívjuk: játékos agytorna. A kérdéseket én válogatom, a játékot évek óta én vezetem. Nyugdíjas vagyok, de ahol lehet, még tevékenykedem a közösségért, minden hasznos dologért és a magyarságunkért, de főképpen az anyanyelvápolásért, a kultúráért… Hiszem azt, hogy a magyar népdalkincset őrizni kell, és a dalokban kell a fáklyát tovább vinni.


Lejegyezte: Demeter Ferenc / Generációnk 2019/augusztusi száma