Széleskörű ismeretek az Időspolitikáról

Valahányszor az idős emberekről szó esik bármilyen korú társaságban, akkor a nyugdíjas helyzet, mint téma jön elő. Nyugdíjasok körében pedig, szemérmesen ugyan, de előbb-utóbb a nyugdíjakra terelődik a beszélgetés. Valóban ezzel kimerül az IDŐS kor „leírása”? Ebben a fő fejezetben sokkal sokrétűbben „járjuk körül” ezt a kérdést.

Honlapunk ezen fejezetében a „Nyugdíjasságról”, ezen belül a Nyugdíjrendszer újraépítéséről témát részletesen a KSH aktuális adatainak és néhány tanulmánynak a feldolgozásával, a következő kérdések megválaszolásával tekintjük át. Ezekkel az összefoglalókkal az volt a célunk, hogy nekünk időseknek az érdekeink képviselete során kijelentéseinket mindig objektív, számszerű adatokkal tudjuk alátámasztani.

Hogyan „élnek” a köztudatban az idősek

Napi tapasztalatunk Magyarországon a médiában és a politikai élet szereplői részéről, hogy az „idősekről” egysíkúan esik szó. Ilyenkor a 2,1-2,6 millió emberről, mint egy homogén tömbről beszélnek.

Az ifjúkorú és fiatal felnőttkorúak (15-25 év), a korai felnőttkorúak (25–45 év) és az érett felnőttkorúak is (45-65 év, noha ők már elég „közel vannak” időben az öreg korhoz) a 2,1 millió 65 év feletti, sajátjogú nyugdíjas „tömböt” az „időotthonok” lakóival azonosítják, akik súlyosodó szervi krónikus betegségekkel „küzdenek”, nem tudják ellátni magukat, szellemileg leépülőben vannak. További kép: egyébként is, BABUSGATNI kell a „nagyikat”, mert NAGYON NEM ÉRTENEK az ÚJ KOR TECHNOLÓGIÁJÁHOZ.

Egy „másik véglet” a bulvárlapok és a kereskedelmi TV-k reklámjai, ahol csak a „happy”, fiatalos, „életerős” nyugdíjasokról szoktak írni, akik kerékpároznak, táncolnak, „buliznak”. A reklámok „ugyan” arra is utalnak, hogy itt fáj, ott fáj, de MÁR IS VAN ORVOSSÁG, „ezt szedd be” és máris „megy a meló”.

A tudomány leírása az IDŐSÖDÉSRŐL

Mivel minden ember a gyerekkor, az ifjúkor, a korai felnőttkor és az érett felnőttkor után „elérkezhet” abba az élettani állapotba, hogy egyre inkább „elfogy az ereje” és egyre több összefogásra, segítségre lesz szüksége a napi életének megéléséhez. Ezt a tényt a társadalom azzal „veszi tudomásul”, hogy (a jelenlegi nyugdíj korhatár - 65 év után) „nyugdíjazza” ezen tagjait, megállapít egy nyugdíj összeget és ezzel a dolog el van intézve.

Az tapasztalható korunkban, hogy differenciálódik az IDŐSKOR jelentése, ezáltal egyáltalán nem kezelhető egységes „tömegnek”. Ez az egyre növekvő arányú IDŐS embercsoport (21-25 %) „ne felejtődjék el”. Minél többet sikerüljön a társadalomnak „megtartani” a képességeiknek, erőbírásunknak megfelelő tevékenységben, és akinek már erre „nem lesz ereje” egyre kevésbé „maradjon magára”. Ez a fejezet több szempont szerin „járja körül” a szükséges differenciált társadalmi hozzáállást és a különböző ellátási, támogatási szolgáltatások szükségességét.

Az 1. táblázat csak nagyon vázlatosan próbálja bemutatni, hogy az évek számának előrehaladtával, idősödéssel (átlagban tíz éves „korszakokra” bontva, a fizikai, az egészségi és a szellemi állapotok változásának megfelelően „húzza meg” a korosztályok „határéveit”). JELENTŐSEN eltérő élettani, közösségi, ellátásbeli jellemzőkkel bíró csoportok „alakulnak ki”, amelyeken belül még árnyaltabb leírást igényel az, hogy egészen másképpen jelentkeznek a „tünetek” a nőknél és a férfiaknál.

Táblázat. Az emberi élet „második felének korszakai”, ahogy azt Európában és Magyarországon szakmai körökben a XXI. század első évtizedeiben „látják”:

Idősödő, korosztályok	Átlagos időtartama	Élettani, közösségi, ellátásbeli jellemzők	Számuk	%
*Nyugdíj előtti felnőttkor*	55-64 év	nyugdíjba vonulás jelentkező jelei	*1 162 407*
*Öregedés kora*	65–69 év	visszavonulás, egészségben várható élettartam vége	*662 094*
*Bölcs öregkor*	70–79 év	elmagányosodás, rohamos egészség romlás, krónikus betegségek, mozgásszervi, járásban való korlátozottság	*888 582*
*Fáradt öregkor*	80-89 év	önellátás nagyarányú elmaradása, depresszió	*393 407*
*Aggkor*	90 év felett	testi és szellemi hanyatlás	*72 845*

Időskori veszteségélmények

A legjelentősebb változást az 55-65 éves korunktól az életünk első fél évszázadához viszonyítva többnyire, a munkához, a családhoz és az egészséghez kötődő IDŐSKORI VESZTESÉGÉLMÉNYEK okozzák, amik következménye a fokozott életminőség romlás

(https://univtv.pte.hu/videok/lampek_kinga_idosodo_tarsadalmak_esely_vagy_veszely)

Ezek a veszteségélmények a munka, a család és az egészség terén következnek be:

A korábbi munkánk „befejezésével, nyugdíjaztatással együtt járó” veszteségélmények

- a foglalkoztatottság megszűnése és az ezzel járó jövedelmek csökkenése következik be, ami az utóbbi évtized „nyugdíjnövekedésének” mértéke miatt együtt jár egy reáljövedelem csökkenéssel, elszegényedéssel

- a munkatársi és társas kapcsolatok jelentős csökkenése, gyakran megszűnése

A családunkkal kapcsolatos veszteségélmények

- gyerekeink új családot alapítanak, „kirepülnek”, más városba, akár külföldre költöznek,

- házastársunk elvesztése (halál, vagy korábbi válás miatt)

- egyszemélyes háztartásban élésünk: a 70 évnél idősebb nők 50 % egyedül él, ez az arány férfiaknál, „csak” 25 %,

- és gyakran bekövetkezik a „leghűségesebb társunknak”, a kutyánknak az elpusztulása is.

Az egészséghez kötődő veszteségélmények

- minden másodikunknak van krónikus betegsége ezek közül egy, vagy több is: szív- és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, mozgásszervi és mentális betegségek, diabetes, demencia stb.

- általánossá válik az egészségügyi ellátás fokozott igénybevétele (gyógyszerek, sűrűbb lesz a kórházi kezelés),

- izületi és izom betegségek miatt jelentős a tevékenységkorlátozottságunk, az ÖNELLÁTÓ KÉPESSÉGÜNK egyre fokozottabb csökkenése

- egyre gyakoribbak a sérülések, és a súlyos balesetek is

Időspolitika

Az időspolitika átfogóan egy olyan szakpolitikaként határozható meg, amely az idősek (65+) életminőségével, szükségleteivel, társadalmi szerepével foglalkozik, alapja pedig a nemzedékek közötti társadalmi konszenzus. Az állami időspolitikának azt kellene megcéloznia, hogy olyan ellátások, szolgáltatások álljanak rendelkezésre az idősek és velük együtt a formális és informális gondozóik számára, melyek biztosítják, hogy a rendelkezésre álló gondozási kapacitások összhangban legyenek a szükségletekkel.

Ha az állam nem értékeli át a saját szerepét a gondozási krízisben, egyre nagyobb számban maradnak majd a rászoruló idősek ellátás vagy bármilyen gondozói segítség nélkül.

A demográfiai idősödésből fakadó társadalmi, közpolitikai problémák sokrétűek. Ide tartozik többek között a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek fenntarthatósága, az időskori életminőség, a tartós gondozás témaköre.

Jelenlegi helyzet

A szociális szolgáltatások rendszerét (államigazgatási szervek, pénzbeli ellátások, szolgáltatások, jogosultságok, férőhelyszámok, nyilvántartások stb.) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) szabályozza.

A gondozás egyre inkább áruvá válik:

A belső korösszetétel, 65-90 év között változik. Míg 1990-ben 260 ezer, 2016-ban már 412 ezer 80 évesnél idősebb lakost számlált a KSH. 2021-ben a 65 év felettiek száma: 2 017 ezer. (Megoszlásuk: 65-69: 662 ezer, 70-79: 888 ezer, 80+: 466 ezer ) Nemek szerint jelentősek az eltérések

Ugyanakkor a várható élettartammal nem jár együtt az egészségben töltött idő, A KSH adatai szerint 2016-ban a férfiak és a nők egészségben várható élettartama 70-71 éves korig terjed.

Krónikus betegségről a 65 év feletti válaszadók 80%-a számolt be. A gondozási szükségletek növekedése szorosan összefügg a demenciával érintett idősek számának növekedésével is. Magyarországon jelenleg körülbelül 200–250 ezer főt érint a demencia

Szociális alapszolgáltatások, szakosított ellátások, szociális szolgáltatások finanszírozása

Falu- és tanyagondnoki szolgáltatás

Étkeztetés.

Házi segítségnyújtás.

Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás

Nappali ellátás (idősek klubja).

Szakosított ellátások

Az ápolást, gondozást nyújtó intézmény (idősek otthona) az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek elhelyezésére és ellátására szolgál

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények (időskorúak gondozóháza) ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy évi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak.

Nyugdíjasházak önmaguk ellátására képes idős embereknek

A szociális szolgáltatások finanszírozása

Az államháztartáson kívüli szervezetek, mint fenntartók közül külön ki kell emelni az egyházakat, mivel az általuk fenntartott intézmények nem csupán az önkormányzatoknak biztosított támogatást kapják meg, hanem ún. kiegészítő egyházi támogatásban is részesülnek.

Országosan összesen 7324 telephelyen nyújtanak valamilyen szolgáltatást időseknek. Korcsoportos viszonyításban házi segítségnyújtás szolgáltatást a korcsoport 7%-a, míg idősek otthonában ellátást csupán 3% tud igénybe venni.

A szociális és az egészségügyi rendszerek integrálására lenne szükség

Az egészségüggyel való együttműködést indokolnák az ellátórendszerek fenntarthatóságának szempontjai, illetve az, hogy a szociális és egészségügyi problémák nagyon gyakran összefüggnek, a gyógyítás együtt kellene, hogy járjon szociális munkával, szociálpolitikai beavatkozásokkal.

Ilyen volt például 2003-ban az ún. ápolási biztosítás bevezetésének ötlete,

2005-ből az Integrált Szociális és Egészségügyi Rendszer, A rendszer a következő elemekből épült volna fel: Szociális és Egészségügyi Szükségletfelmérő Intézet, alapellátás szintjén: a háziorvos, otthoni szakápolás, házi szociális gondozás; akut egészségügyi ellátás: kórház, nappali kórház, szakellátás (krónikus ellátás): ápolási intézmények, gondozó házak, idősek napközi otthona, jelzőrendszerek, geriátriai/gerontológiai centrum, bentlakásos elhelyezést nyújtó intézmények: szociális otthonok, nyugdíjas házak, apartman ház, lakópark, illetve esetmenedzsment A fejlesztési tervekben szerepelt továbbá szociális bérlakások építése kimondottan idősek számára

Jó ötlet volt a szakápolási otthon, mint új szakellátási forma,

Az idősellátást érintő szakpolitika változása a rendszerváltástól 2018-ig

Uniós cél az otthoni professzionális ellátás fejlesztése, az idősek otthoni gondozásának preferálása, ezzel párhuzamosan az informális gondozók státuszának rendezése a drága intézményi ellátással szemben.

Még elképzelés szinten sem születtek meg a gondozó családokat segítő háttérszolgáltatások, nincs kliensvédelmi rendszer, hiányzik a gondozási politika összehangolása a foglalkoztatáspolitikával. Az intézményi ellátásban nem sikerült meghaladni az őrző-ápoló szemléletet – ennek a financiális okokon túl a szakemberképzésben, tudáshiányban keresendők az okai

Nincs az ágazatnak hosszú távú, a fenntarthatóságot biztosító, de szakmailag megalapozott, a társadalmi változásokat szem előtt tartó stratégiája, a szociális ügyekért felelős miniszter szerepe csekély.

Professzionális gondozók szükségessége

A szociális területen dolgozó 60 ezer főállású szakmai munkát végző munkavállaló 91%-a nő. több mint harmada 50 évesnél idősebb, és mindössze 7,5 százalékuk fiatalabb 30 évesnél. néhány éven belül a szociális területen dolgozók iránti kereslet hirtelen növekedni fog. A szociális területen dolgozók munkájának nagyon alacsony a társadalmi megbecsültsége. a szociális felsőoktatási képzés alacsony szintre sűlyedt.

Informális gondozás: családi gondozók

A 15–64 éves népesség 5,6%-a gondoz rendszeresen erre rászoruló beteg, fogyatékossággal élő 14 évesnél idősebb személyt. A 45–64 évesek 8,9%-a, ebből az ilyen korú nők 10,4%-a gondoz.

Minél nagyobb az állami részvétel (pl. nagyobb a finanszírozás, több a férőhely, tehermentesítő szolgáltatások vannak, a családi gondozók munkáját elismerik és honorálják), annál nagyobb arányban vesznek részt a családok is a gondozásban.

Ápolási díj

Minél intenzívebb a gondozási szükséglet, annál inkább a nőkre marad a feladat. A többség szerint méltánytalanul alacsony az ápolási díj összege, emiatt sokan aggódnak a nyugdíjuk miatt. A felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400–600 ezer fő. Nagyon fontos lenne az ápolási díj jelentős emelése, az otthonápolási tevékenység munkaviszonyként való elismerése

Európa 2020 Stratégia

Az Európa 2020 Stratégia értelmében a 20–64 évesek foglalkoztatási rátáját a jelenlegi 69%-ról legalább 75%-ra kell növelni, különösen a nők és az idősebb munkavállalók nagyobb mértékű foglalkoztatásának ösztönzésével.

2019 áprilisában szavazta meg az Európai Parlament „a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtéséről" szóló irányelvet, melyet három éven belül kell a tagállamoknak beépíteniük a jogrendjükben.

(https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2017:0253:FIN )

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/DOC/?uri=CELEX:52017PC0253&from=HU

Időspolitika „állami oldala” A magyar állam jelenleg a GDP 0,4%-t költi csupán idősek ellátására. A gondozási deficit egyre jobban növekszik. A professzionális gondozók átlagéletkora 50 év körül van, hamarosan tömegesen fognak nyugdíjba vonulni.

Jelentősen át kell gondolni az időspolitika „civil szervezeti oldalát” és a „családi szintű oldalát”

Az időskori veszteségélmények időbeli „kitolásának” módszertana

Mit lehet tenni korszakonként az időskori veszteségélmények időbeli „kitolására” azért, hogy minél tovább sikerüljön párokban, közösségekben, de még egyedül is az „önellátást” megvalósítani.?

- Hogyan „orvosolhatók” az egyes veszteségélmények az idő előrehaladtával, hogy ameddig csak lehet, hasznos, önmagát minél tovább és minél sokrétűbben ellátni tudó tagjai legyünk társadalmunknak?

- Mit és meddig tudunk ezek „ellen” tenni saját, kisebb, nagyobb közösségünkben végzett tevékenységünk során? Milyen kor és érdeklődési kör szerinti összetételűek legyenek ezek a közösségek?

- Honnan lesz tudásunk és „erőnk” a folyamatosan növekvő nehézségek „visszafogására”?

- Ha már egyedül nem megy, vannak-e és mik a „fokozatai” a segítésnek, támogatásnak, gondozásnak.

- „Milyen feltételek” esetén legyen szükséges a humánus, minél összetettebb, majd teljes segítségre?

Orvosolandó feladatok:

- jövedelmek csökkenése, reáljövedelem csökkenése, elszegényedés

- társadalmi kapcsolatok megszakadása

- a státusz-, a kompetencia-, és a presztízsveszteség

- „egyedül maradás”

- gyerekeink, unokáink elköltözése

- krónikus betegségek „megjelenésének” időbeli „kitolása” (szív- és érrendszeri betegségek, mozgásszervi és mentális betegségek, diabetes, daganatos betegségek)

- fizikai legyengülés, kihagyó emlékezet

- sérülések, és a súlyos balesetek

- önellátóképességünk csökkenése

- alkalmazkodóképesség elvesztése az változások, új dolgok irányában (új elektronikus eszközök, internet,..), ragaszkodás a korábbi megszokott dolgokhoz,

- hasznosnak vélt tevékenységek elmaradása, elhagyása

Az „orvoslás” módjai: Újszerű javaslatok idősek „mozgósítására”

A fentiekre adott válaszok Paradigmaváltás az IDŐSPOLITIKÁBAN. ÚJ IDŐSPOLITIKA célkitűzései (Gyarmati Andrea; Brettner Szőllősi: Szakpolitikai víziók Szakmai törekvések)

Erősödjön az idősek körében az addig élvezett életminőség megőrzésének fontossága

Legyen egyre több profi szakember az időspolitikában (jelentős szakemberképzés)

Közösségszervező szociális munkások, akik az idős egyesületeket szakmailag támogatják

„Internet szervezés”: középiskolások (lányok, fiúk) „örökbe fogadnak egy-egy idős nőt, férfit”

Idősotthonok és óvodák, iskolai napközik közeli (akár egy) épületbe szervezése

Kulturális, ismeretterjesztő rendezvények (kis költséggel)

Milyen támogatói, gondozói, segítői rendszerek vannak most?

Napi gyakorlat idős emberek „kezelésével” kapcsolatban (otthon gondozás, otthonban gondozás)

Hogyan oldódik meg az a helyzet, amikor már az öngondoskodási képességünk annyira csökken (ez mindenkivel elő fog fordulni életében), hogy vagy otthon lesz szükség folyamatos gondozásra (mert már erősen bekövetkezik a mozgáskorlátozottság), vagy különböző minőségű OTTHONOKBAN történik az egészségügyi ellátás.