ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA….

Kaposvárra kirándultunk

„Októberben van néhány nap, mely majdnem tökéletes. Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és narancsszínben játszanak a fák.”- írja L.K. Hamilton, pedig ő nem is vett részt a pécsi nyugdíjas csoport október 22-iki kirándulásán. Férfi egy sem, csak mi, nők, 30-an keltünk útra egy sötét hajnalon, zuhogó esőben. Célunk felfedezni Somogy vármegye székhelyét, amin eddig csak futva átutaztunk, és melyről már annyi szépet hallottunk.

Olyanokat, hogy Kaposvár a festők, iskolák és szökőkutak városa. Azt is, hogy 2004-ben Európa legvirágosabb városa lett, és 2010-ben elnyerte a „Legszebb magyarországi sétálóutca és főtér” címet. No ezt ma is kiérdemelhetné, állapítottuk meg, gyönyörködve az őszi színkavalkádban pompázó növényekben, az óriási platánfákban.

Első program: Deseda tó és környéke, valamint a Fekete István Látogatóközpont.

Köszönet a pécsi Nyugdíjasok Egyesületének és Lovák Ibolya szervezőnek, hogy egyeztettek az időjárásfelelőssel, és mire leszálltunk a buszból, már esernyők nélkül sétálhattunk le a tó partjára, (mely az ország leghosszabb mesterséges tava) és fotózhattuk a part menti béka- és gólyaszobrokat.

Békalencse, vízi pásztor, fakopács – a Deseda élővilága címet viseli a látogatóközpont. Épülete hajót formáz, orrával a víz felé fordul. Mindaz, amiről a közeli Göllén született Fekete István regényeiben olvashattunk, az megelevenedik a tárlókban, és egy megszállott, jó humorú idegenvezető által szemünktől szívünkbe hatol. Állat- növény- és gombafajok a vitrinekben, valamint egy földszinttől emeletig nyúló csodálatos tölgyfa! Vezetőnk estig fújta volna, hiszen minden tárlóban akadt egy kedvence.

Deseda tó és környéke	Fekete István Látogatóközpont

Második programként Kaposvár belvárosában, a Csiky Gergely Színház előtt már várt ránk egy másik elhivatott „kalauz”, egy hölgy, akivel bejártuk a több mint 110 éves, szecessziós, három játszóhelyes színház épületét. A felújítás során visszakapta eredeti téglavörös színét, új előcsarnokkal és modern színpadtechnikai berendezésekkel gazdagodott. A színpadba dobforgót építettek be, melyen a délutáni előadás díszletei, kellékei már ott sorakoztak. Innen néztünk le a még fehér lepedőkkel takart széksorokra, csodáltuk meg a csillárokat, erkélydíszeket, és innen indultunk tovább a Kellékraktárba.

Vezetőnk többször említette a Pécs és Kaposvár közt zajló nemes versengést, pl. a tervező törekedett arra, hogy a nézőtér egy férőhellyel nagyobb legyen, mint a pécsi nézőtér! A színház-bejárást is egy pécsi remekmű zárta le: a Zsolnay gyárban készült az a pirogránit szökőkút a színház előtt a táncos párral, mely Kaposvár első szökőkútja volt.

Csiky Gergely Színház	Kaposvár első szökőkútja a színház előtt, 1913.

A nap harmadik programjaként a sétálóutca és a főtér nevezetességeit mutatta be a Tourinform iroda szintén megszállott munkatársa, egy igazi patrióta, aki egy bő kétórás élményvezetést tartott sok legendával, lenyűgöző stílusban. Megmutatta a Dorottya házat, a város egyik legöregebb épületét, ahol megszállt anno Csokonai, fájó fogára gyógyírt keresve, és ahol ihletet kapott a Dorottya című vígeposz megírására.

Az Arany Oroszlán Patika előtt is hosszan időztünk, itt volt patikussegéd a későbbi világhírű impresszionista festőművész, a város szülötte, Rippl-Rónay József. De jó, hogy felismerte, nem való ő patikusnak, más az ő küldetése! Ő ücsörög a patikától nem messze parkoló szamárfogatos kordén, amit a gyerekek szívesen kipróbálnak. A festő öccse, Ödön gyűjteménye az utca túloldalán található, a Múzeumban, de ide majd legközelebb megyünk! Viszont megálltunk egy érdekes, vicces szobor előtt: a Tótágas jó kedvre deríti az utca emberét még csepergő esőben is.

A főutca egy nagyon hangulatos főtérre fut ki, ahol két nevezetességet is megtekintettünk, a Székesegyházat és a Városházát. Az utóbbi egy neoreneszánsz 40 méter magas épület, tornyáról, erkélyeiről, harangjairól sok mindent megtudtunk, sőt élvezhettük is az éppen felcsendülő harangjátékot. A lépcsőházban láttuk a Gugyuló Jézus szobrát, egy falfestményt, (mely igazolja, hogy valóban „Vár állott…” itt valaha), aztán a márványkorlátba bevésett írást a megszálló orosz katonák egyikétől: „Megyünk haza. 1947. II. 27.”

Lenyűgözött minket üvegablakaival, faburkolatával, két történelmi festményével a Díszterem, és mire véget ért az élményvezetés, el is fáradt a csapat a temérdek befogadni valótól. Az eső is eleredt, ideje volt bemenekülni egy kávézóba.

Dorottya ház	Arany Oroszlán Patika, 1774
Székesegyház	Városháza
Rippl-Rónay József szamárfogatos kordén	Tótágas

„Oscar” színpadkép	Fándly Csaba rendező

Ám a napnak még nem volt vége, a színházi előadást megtoldottuk egy fotókiállítással, Keleti Éva remek színészfényképeit kár lett volna kihagyni. Színészóriásaink, Ruttkai, Latinovits, Darvas Iván és sokan mások köszöntek ránk a falakról, hogy aztán átadják helyüket a mai fiatal kaposvári színészeknek, az Oscar szereplőinek. (A darabot Fándly Csaba rendezte.) A vígjáték minden kelléke segítette az ellazulást, de főleg a kacagtató cselekmény 3 táska okozta bonyodalommal, csöppnyi tanulsággal, a csalók leleplezésével.

Mire véget ért az előadás, leszakadt az ég, ám percek alatt jött értünk a mi figyelmes sofőrünk, hogy hazarepítsen bennünket a hosszú, de tartalmas nap végén.

Köszönjük Kaposvár!

Visszajövünk, mert még látnunk kell a Rippl-Rónai Emlékházat, lehetőleg nárciszünnepen, vár még ránk és unokáinkra a zselici dombok közt megbújó Katica tanya, valamint a közeli Szennai Skanzen! A viszontlátásra!

Összeállította: Almási Éva

Vissza a Honlap KAPCSOLÓK oldalra