Jövőt befolyásoló tényezők

Milyen valószínűsíthető események várhatók az elkövetkező 10-30 évben? Ezeket az „időtávlatokat” néhány nagy embercsoport, és néhány nagy egyezmény foglalta magába.

Kína jelenlegi politikai vezetése 2049-et tűzte ki egy jövőbeli FONTOS dátumnak, mert a Kínai Népköztársaság megalakulásának kerek 100 éves évfordulója lesz akkor.

Az Európai Unió a Párizsi Éghajlatvédelmi Konferencián (https://hu.wikipedia.org/wiki/Párizsi_éghajlatvédelmi_egyezmény) 2015-ben klímapolitikai, a durva éghajlatváltozást megelőzendően 2030-ra, majd 2050-re tűzött ki gazdaságpolitikai célokat ahhoz, hogy a klímasemlegesség megvalósulhasson (Infografika: https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/paris-agreement-eu/ ). Ezeknek a céloknak a megvalósulását az EU vezetése úgy látja, hogy csak a gazdaság minden ágazatának részvételével történhet, társadalmilag kiegyensúlyozottnak és tisztességesnek kell lennie és mind emellett az EU-nak meg kell őriznie versenyképességét.

A két nagy időbeli célkitűzés megvalósulásához azonban ilyen globális kérdéseket nagyon komolyan figyelembe kell venni, mint maga

a GLOBALIZÁCIÓ,

a legszegényebb kontinensek, országok népesség növekedésének mérséklése,

a globális és lokális elszegényedés „mérséklése”,

a globális klímaváltozás ütemének „kézben tartása”,

a pazarló fogyasztói szokásaink erőteljes átgondolása, megváltoztatása,

a fosszilis energiaforrások, energiahordozók ütemes „lecserélése” nem fosszilis energiaforrásokra.

Alapkérdés, milyen új társadalmi berendezkedéssel lehet (legalább is Európában és a Föld többi országában is) ezekre a kérdésekre olyan válaszokat adni, amelyek az emberek nagy többsége számára kiutat hoznak a nagyon nagy arányú elszegényedésből, ugyanakkor az életfeltételkén „megszokott” éghajlatok rossz irányú változását is meg lehet állítani.

Két irányú „visszacsatolás” következhet be:

A ROSSZ (negatív visszacsatolás) ha a klímaváltozás olyan „kellemetlenné” válik, ami társadalmi elégedetlenségekhez vezet, leginkább a legszegényebb ~ 4 milliárd ember esetében, ami még inkább akadályát képezi a közös, józannak vélt gazdasági, technikai cselekvésnek.

A JÓ: (pozitív visszacsatolás), ha a tudatos, gazdasági, társadalmi változások, új ismeretek, tudás megszerzésével egyre több kontinensen (de legalább is Európában és remélhetőleg Magyarországon is) egyre nagyobb gazdasági lehetőséget biztosítanak a minél szélesebb körű, a nem fosszilis energiaforrásokra alapozódó, energiatakarékos, egyre kevesebb hulladékot „termelő” (körforgásos) gazdasági berendezkedés és emberi viselkedés kialakulására. Ezeket az „eredményeket” érzékelő közhangulat még további „jó cselekedetet” képes kitalálni és megvalósítani. Ennek eredménye lehet a klímakatasztrófa elkerülése.

Nagyon szomorú tapasztalat napjainkban, hogy az racionálisnak tűnő célkitűzések megvalósítását nagyon durván megakasztja

az újabb és újabb világjárvány és az ezt követő, megszorító gazdasági, politikai intézkedések (a kontinensek közötti nagyarányú ember és árumozgás következményeként)

a helyi vitás kérdések „megoldására” tett brutális katonai „lépések”, amelyek az alapvető gabonafélék kontinensek közötti kereskedelmét akadályozza,

és a klímaváltozás szárazságokban történő „megjelenése”, ami valamennyi élelmiszer alapanyag jelentős csökkenését hozza magával, továbbá a legkülönfélébb tűzesetek kialakulása (erőteljes csapadék hiány, vízhiány, amely mindegyik kontinenst erőteljesen érinti).

Nincs más hátra, mint Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan

A felvetett problémák rengeteg irányba mutatnak. Ebben a fejezetben csak a következő témakörök „átbeszélgetésére” kerül sor:

9.2. Földünk, Gaia „élete”

9.3. Globalizáció és az energia

9.4. Globális éghajlatváltozás

9.5. Európai Unió

Összeállítja, kezeli: dr. Német Béla drnemetbela@gmail.com

Vissza a Honlap KAPCSOLÓK oldalra