ÁPRILISI HÍRLEVÉL HELYETT

 

                                          Josef Weinheber: Kalendárium
          Szél-lenge nyírfák, április.
          Mosolyog a fiúcska,
          még ha pityereg is.
(Ford.: Szabó Lőrinc)

 

 

 

Végh György: Virághozó április

 

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

 

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál –
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

 

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja –
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.

 

Gárdonyi Géza: Április végén

 

A nap letette arany koronáját,

s tüzet rakott a Mátra tetején.

Ott piheni ki égi fáradalmát

az erdős Mátra kéklő közepén.

 

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.

Kertemben ér az estéli homály.

Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.

Érzem az álmot, mint száll fűrre, fára.

 

S tengerként árad, nő a lágy homály,

Fölötte csak az Esti-csillag áll.

Az tartja az ég barna fátyolát,

a földnek éji árnyéksátorát.

 

Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?

A kályha mellett róla álmodunk,

pedig a tél künn csendesen havaz,

s pelyhes a hótól minden ablakunk.

 

De nem, én mostan mégsem álmodom,

ibolya van a kerti asztalon,

enyhe az est, illatos a virág,

virágos fák közt a holdvilág.

 

Április elseje  – Szent György havának első napja  – a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe, vagyis a tréfálkozások napja. Nem tudni pontosan, hogyan lett ebből a napból a bolondok napja, a feljegyzések legkorábban 1582-ben Franciaországban tesznek említést áprilisi tréfálkozásról. A régi francia naptár szerint ugyanis az év április elsején kezdődött. Az évkezdetet nagy, nyolcnapos vigadalommal ünnepelték, amelyet már március 25-én elkezdtek, és április elsején ért a tetőpontjára.

:

Olvasmányajánló:      

 

             Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

 

   Kettő orvos Erdélyben: egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében.

   TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.

 

Csukás István (1936-2020) emlékére:

             Februári capricciio

Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!

Vedlik a tél kölyke: február,

szúre hull, s a jércehangú reggel

már sipítva perel a Dunán.

 

Kékrevált arccal a testes nénék

topognak s kiáltják, mi a hír.

Ha a világgal mit sem törődnék,

figyelmeztetnének szavaik.

 

Sajgó tűz emészti a kerítések vasát,

csikorog a hó a talpam alatt;

gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,

mintha tíz-húsz rózsatő fakad…

 

Ej, szilaj s kemény az élet,

vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!

Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,

torkomat fojtja érte a szó!

 

Szellő fut, szellő száll, csókot ad szellőlány,

Nap melenget, fény mesél, mikor a tél véget ér.

Néked int a hóvirág, s barka bontja bársonyát.

Itt a tavasz: kikelet, s a HÚSVÉT is közeleg.

                                       (Devecseri László)

 

Az ember társas lény, és alapműködéséhez tartozik a közösségi tevékenység.

Az elmúlt hetek történései új helyzetet teremtettek az egész világon, de legfőképpen az egyes embereknek. Közösségi életről beszélni olyan viszonyok között, amikor a személyes találkozás kerülendő, több mint nehéz feladat. Különösen érzékenyek leszünk erre a húsvéti ünnepek ideje alatt, amikor hagyományosan a családok meglátogatták egymást, a fiúk locsolkodni jártak, és húsvéti bálokkal köszöntöttük a tavaszt. Mindezeket kihagyva, rengeteg közösségi élményt veszítünk.

Tudjuk, hogy ebben a helyzetben a szociális tevékenységek, az egymás segítése, a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás a legfontosabb.

Vigyázzunk magunkra és egymásra! 

 

MINDEN TAGTÁRSUNKNAK  SZÉP  ÜNNEPET KÍVÁNUNK!