,,Most mosolyogjatok, mert elveszem a nyugdíjatokat!”- parancsolt rá Fekete Feri, az elmacskásodott lábú társaságra, kiszállván a buszból. Erre minden-kinek fülig ért a szája a csoportképhez, ami a Tihanyi fesztiválon a levendula táblánál készült.

2019. június 20-án Tihanyba indult kirándulni a nyugdíjasklub.

      Induláskor, tőlem mindenki kapott, egy bonbont a boldogsághormon szint emelése érdekében.

      Horváthné Marika saját készítésű pogácsával kínálta a többieket,

     Szántódra épp a 11 órás komp indulásakor értünk. Felment a buszunk a kompra és már indultunk is Tihanyba. A kompon előkerült Feri régebben főzött 50 fokos ,,kávéja”. Mire mindenki elfogyasztotta, már oda is értünk. Ezután megcsodáltuk a lila levendula-mezőt, ahol a csoportkép is készült! Az ültetvény megtekintése után irány a part.

     Egy parkolóban lehorgonyoztunk, hogy stílusos legyek. Amint lekászálódtunk az autóbuszból mindenki megrohamozta a büféket, éttermeket, és adott a kulináris élvezetnek egy adaggal. Újhelyiné Ági már egész úton ábrándozott egy hatalmas, foghagymás, sajtos lángosról. A többiek gulyáslevest, sült-, és rántott halat, halászlevet és egyéb finomságokat ettek.

      Természetesen Ági meg- találta a hatalmas, sajtos lángosát. Sőt a busz fele is követte ezt az előre eltervezett tettet. Ebéd után lementünk a partra. Fele társaság hozott magával fürdőruhát, fele nem, de ez nem volt lényeges.

 

    Fekete Feri egy pillanat alatt fürdő nadrágot húzott és már a Balaton nagyon tiszta és meleg vízében lubickolt.

      Eszti, aki nem vitt fürdőruhát, simán ruhástól csatlakozott Ferihez.

      Végül, egy kicsit mindenki beleáztatta a lábát a tengerünkbe, legalább térdig bevonult a stégnél a vízbe.

 

 

    Nehéz szívvel indultunk tovább az apátsághoz. Az apátsághoz igen meredek és több száz méteres út veszet, ami csak, gyalog közelíthető meg.

     Személygépkocsival még fel lehet menni, úgy, hogy a kocsi azonnal visszafordul az utasát letéve. Busszal még így sem lehet megközelíteni. Ergo, aki busszal megy az apátsághoz, és mozgáskorlátozott, vagy nehezen közlekedik, az csak képen látogathatja országunk egyik emblematikus templomát!

     Így nem láttam a hely-színt, ahol a Pogány Madonna című filmet forgatták, és a királyi kriptában így nem tudtam megnézni I. András síremlékét. Nem hallgathattam meg a bencés, diákok páratlan gregorián énekét. Nem láttam személyesen a tihanyi alapítólevél másolatát ugyan úgy, mint a múzeumot sem. Ezért én így nem láttam a Tihanyi Apátságot. Bár ez a kirándulás fantasztikusságából nem vont le semmit!

      Megnéztem a várost. Rengeteg bazárját, üzletét, ahol a bencés szerzetesek által készített termékeket meg is lehetett vásárolni. A magyaros kütyük mellett a levendula mindenféle fel-használásával megismerkedhettem.  

       Vásárolhattam volna levendulás mézet, levendulás bort, levendulás szappant, levendulás illatosítót, levendulás üdítőt, levendulás fagylaltot. Végül is két kis levendula szappannal egyeztem ki.

     Megcsodáltam a paprika házat, ami egy az egyben felfűzött, pirospaprika füzérekkel volt burkolva.

      Az apátságtól visszatérő csoport a városban maradókkal találkozva, végül közösen beült egy árnyas vendéglátó ipari egységbe. Még legurítottunk pár sört, limonádét, ettünk egy kis édességet, fagylaltot, miközben gyönyörködtünk a tájba és beszélgettünk!

     Majd elindultunk haza Balatonalmádi, Siófok, Dombóvár, Pécs. Pécsudvard útvonalon.

       A csivitelő antik bakfi-soknak és ódon kamaszoknak hazafelé, be nem állt a szája, ugyan úgy, mint oda-felé.

     Köszönjük Bota Janinak az utazást, a profi vezetést, és főleg a türelmét, Áginak pedig a szervezést.

      Aki ott volt jól járt, aki, nem az így járt!

Keresztes Judit